A fenyőbútor pácolásáról röviden

Azt már tudjuk, hogy a fenyőbútor pácolás során képesek vagyunk megváltoztatni a fa színét és megóvni azt. Most röviden bemutatjuk, hogy hogyan is működik a pácolás maga.

  1. Első lépésként a fát szappanos vízzel le kell súrolni, hogy megduzzadjanak a szálak. Ezt követően pedig hagyni kell megszáradni.

  2. A szálakat le kell csiszolni. Először durván, majd finomabban. Minél többször végezzük el ezt a műveletet, annál jobb lesz a végeredmény.

  3. Ha végeztünk a csizolással, akkor portalanítani kell. Lehetőség szerint a fát ne fogja meg puszta kézzel, mivel a pác zsíros felületen nem tapad meg.

  4. A pácot oldjuk fel víz és alkohol keverékében ahogy azt a csomagoláson írják. Minél több benne a víz, annál világosabb lesz maga a fa.

  5. Először mindig a próbadarabot helyezzük a pácba, hogy reálisan lássuk az eredményt!

  6. Pácolni ecsettel vagy szivaccsal kell. Használjunk gumikesztyűt és munkaruhát, mert a pác könnyen spriccolódik, és nehezen eltávolítható.

  7. Fontos a gyorsaság is!

  8. A függőleges felületeket alulról felfelé pácoljuk! A széleket először be kell nedvesíteni, mert különben több pácot fognak felvenni, és így sötétebbek lesznek.

  9. A nagy felületeket is egyhuzamban kell lepácolni.

  10. Száliránynak megfelelően kell pácolni, és a lefolyt pácot azonnal le kell törölni. A fölösleges pácot néhány perc múlva le kell szedni.

  11. A lepácolt felületeket viasszal vagy olajjal lehet továbbkezelni, vagy alapozni és mattítani lehet. Jó döntés, ha e továbbkezelés mellett döntünk, ugyanis így a pácolt felületet megóvhatjuk és különleges fényt adhatunk neki. Ezenkívül azt is meg kell említeni, hogy a viaszos/olajos pácolt fa pórusai nyitottak maradnak, így a fa képes lesz lélegezní, így mindig meleg tapintású lesz. Ezek az anyagok egy idő után diffundálódnak, így a műveletet bizonyos időközönként meg kell ismételni.

Pácoljam vagy lakkozzam a fenyőbútort?

Komoly dilemmát jelent, hogy a fenyőbútor fényét milyen eljárással nyerjük vissza. Erre két mód is kínálkozik: pácolhatjuk vagy lakkozhatjuk. A két eljárás közötti legnagyobb különbség az, hogy míg a pácolással tulajdonképpen a nyers fát színezhetjük be, addig a lakk a fán egy bevonatot képez.

A pácolás lehetőséget nyújt a fa színének megváltoztatására, színezésére és annak megóvására. Ez az eljárás a fa erezetét hangsúlyozza ki, így sokkal izgalmasabbá, érdekesebbé válik a felület. Azonban, mivel a pác nem képez bevonatot a fa felületén, így nincsen védőhatása. Viszont a bepácolt fát később befedhetjük egy lakkréteggel is akár.

A lakkok nem megújítható bevonatot vagyis inreverzibilis réteget képeznek a fa felületén. Végérvényesnek tervezték, mivel kétlépcsős kikeményedésük után igen komoly munka lenne eltávolítani ezt a bevonatot a fáról. Úgy működik, hogy eltömíti a fa pórusait, így nagy előnye az is, hogy megakadályozza, hogy a fa belsejébe szívja vissza a nedvességet. Vagyis nem fog a bútor vetemedni.

A lakkozást mi magunk is elvégezhetjük: mindössze egy szórópisztolyra vagy egy ecsetre van szükségünk. Ha úgy döntünk, hogy mi magunk végezzük el a lakkozást, akkor tudnunk kell, hogy az ecsettel sokkal bonyolultabb dolgozni, mint a pisztollyal, mivel sokkal nehezebb vele egyenletesen felhordani a lakkot, mint a másik eszközzel. Emellett lassabb is a módszer. A lassabban és változó rétegvastagságban felhordott lakk  miatt a felület egyenetlenebbül szárad  mint a gyári szórópisztolyos felhordás esetén, így a kapott felület minősége nem lesz olyan homogén mint gyári lakkozásé.

Magam szereljem össze a fenyőbútort vagy készre szerelten vásároljam meg?

Teljesen mindegy, hogy a fenyőbútort lapraszerelve vagy készre szerelve vásároljuk meg, hiszen minőségileg e két típus között nincsen eltérés. De ha már mozgatni kell az adott bútort, akkor viszont egyáltalán nem mindegy, hogy melyiket választjuk. Ezenkívül még számos más kérdés megválaszolása dönthet az egyik vagy a másik megoldás mellett.

Mindenképp meg kell válaszolnunk a következő kérdéseket a döntésünk meghozatala előtt:

  • Hányszor lesz mozgatva a termék, mielőtt a végleges helyére kerül? Ha sokszor mozgatjuk, akkor érdemes lapraszerelve megvásárolni az adott bútort, mivel a sok mozgatás során nagyobb eséllyel sérül meg a bútor, ha készre szerelve vásároljuk meg.

  • Mivel szállítom? Csak akkor vásároljuk készre szerelve fenyőbútort, ha a szállítása is tökéletesen megoldott. Ha teherautót tudunk szerezni, akkor nincs gond a készre szerelt fenyőbútor szállításával, viszont a személyautóval igen kockázatos ennek biztonságos elszállítása

  • Hová kerül? Ha pl. a tetőtérbe álmodtuk meg a bútort, ahova csak egy keskeny lépcsősoron juthatunk fel, akkor semmiképppen se válasszunk készre szerelt fenyőbútort, mert csak kínlódások közepette sikerül a helyére tuszkolni. És a sérülésekről még nem is beszéltünk.

  • Ki szereli össze?  Itt sem mindegy, hogy mi magunk vagyunk azok, akik a lapokból bútort akarunk varázsolni vagy egy profi csapattal és megfelelő szerszámokkal dolgozunk.


Egyértelműen látszik, hogy nincs egyértelmű előny vagy hátrány egyik mellett sem, viszont van egy-két tapasztalati tényező, amivel a vásárlónak számolnia kell. A készre szerelt fenyőbútorok rendkívüli stabilitással bírnak, de komoly gondot okozhatnak egy teherautó platóján, ahol igen könnyen felborulhatnak. És még csak ki sem lehet őket szorosan kötözni, mivel a kötél megtörheti a bútor szerkezetét. Ebben a tekintetben a lapra szerelt bútorok verhetetlenek: szállítás közben szinte semmiféle extra figyelmet nem igényelnek. Alacsony súlypontja okán ( ráadásul erős dobozban is van ) stabil,  jól és biztonságosan szállítható. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel olcsóbb ha magunk szállítjuk.

Régi fenyőből készült fenyőbútorom mellé újat szeretnék venni. Esztétikailag nem lesz nagyon szembetűnő a régi és az új bútor közötti színeltérés?

Az előző cikkben már tisztáztuk, hogy az idő előrehaladtával a fenyőbútorunk egy mélyebb, semmivel össze nem hasonlítható, kellemes sárgás-barnás árnyalatot vesz fel. Az új fenyőbútor azonban még a friss és új színeivel rendelkezik, így ha a két darabot egymás mellé állítjuk, akkor bizony észrevehetővé válnak a színeltérések. Azonban nem kell, hogy ez eltántorítson minket a vásárástól, hiszen ez egy olyan probléma, amit mi magunk is orvosolni tudunk. Mindössze egy esztendő elég ahhoz, hogy a két szín között annyira lecsökkenjen a távolság, hogy az már ne legyen zavaró. Ha azonban nem szeretnénk ennyit várni, akkor is van néhány olyan trükk, praktika, mellyel magunk is meggyorsíthatjuk a folyamatot.

A fenyőbútorokat úgy kell elhelyezni, hogy a régi, tehát mélyebb, érettebb színű fenyőbútort a lakásnak egy olyan pontján helyezzük el, melyet kevésbé ér a napsugár. Ha így teszünk és a régi fenyőbútor egy kevésbé világos, illetve árnyékosabb részére helyezzük és ezzel egy idpben a világos helyéül egy naposabb, világosabb részt választunk, akkor a kettejük közötti színkülönbség gyorsan eltűnik.

Egy dologra azonban nagyon fontos, hogy vigyázzunk. Tudnunk kell, hogy az újonnan vásárolt fenyőbútor – éretlensége folytán – igen érzékeny a ráhelyezett dísztárgyakra. Ha ilyeneket helyezünk rá, például vázát, terítőt, akkor fel kell készülnünk arra, hogy ezek kontúrja néhány nap alatt beleég a fenyőbútor felszínébe. Ezeket a kontúrokat pedig abszolút lehetetlen eltüntetni, próbálkozhatunk bármivel. Tehát a friss fenyőbútorunkkal óvatosan kell bánni: legyünk minimalisták a dízsítések terén, amíg be nem érik a fenyőbútorunk. Egy év után pedig már ezzel a veszéllyel sem kell számolnunk, nyugodtan ráhelyezhetünk bármilyen tárgyat, anélkül, hogy a kontúrokkal számolni kellene.

Változik a fenyőbútorom színe. Mi lehet a gond?

Nincs ok az aggodalomra, ez egy természetes folyamat, melyet érésnek nevezünk. A természetes anyagokra jellemző, hogy az idők folyamán egy kicsit változik a szerkezete, melynek következménye a színváltozás. Ilyenek a fenyőbútorok is: idővel ők is “beérnek”, így a kezdetben halovány színű bútorunk kellemes, összetéveszthetetlenül szép sárgás-barnás árnyalatot vesz fel, melyet semmilyen mesterséges úton nem lehet előállítani.

Az érési folyamatot persze több minden befolyásolja: a hőmérséklet, a páratartalom és még sok más tényező is közrejátszik benne, de azt biztosan állíthatjuk, hogy a bútor egy éves korára eléri ezt az igazán kellemes színt, ezt követően már nem lesz jelentős színének változása.

És miért hasznos még ez a színváltozás? Mert így a saját szemünkkel megbizonyosodhatunk arról, hogy valóban fenyőből készült a bútro, amit megvásároltunk és nemcsak egy ócska hamisítványról van szó. Mert léteznek olyan szekrények, ágyak, asztalok stb. Is, melyeket fenyőmintával nyomott bútorlapból készítenek el. Ezek színe azonban nem változik az évek során, így könnyen kiderül a csalás. Ezért is érdemes 2-3 év használat után szakemberrel megnézetni a bútorunkat, aki megállapítja, hogy valóban eredeti fenyővel van dolgunk vagy becsaptak minket. A hamisítványok szerelvényei ekkorra már kilazulnak, sarkai letöredeznek és összhatásában is felismerhető rajtuk a “bóvli”. A fenyő több évtizeden át képes megőrizni tökéletes állapotát, képes sérülésmentesen díszíteni otthonunkat, de ki látott már 30 éves bútorlapból készült terméket, melynek állapota makulátlan?

Sokszor találkozunk azzal is, mikor egy gyártó a bútor előlapját valódi fenyőből készíti, a többi, nem látható részek pedig bútorlapból állnak.Ezek a bútorok már az első év vége felé olyan elképesztő színeltérést produkálnak (hiszen maga az előlap érik de az oldalfalak nem mivel gyakorlatilag műanyagból vannak ) ami semmiféle árengedménnyel nem ellensúlyozható.

Milyen sérülések merülhetnek fel a fenyőbútor használata során?

Tudjuk, hogy a fenyő puhafa. Ennek következménye, hogy a felülete igen könnyen és hamar sérülhet, ha nem figyelünk oda eléggé. De apróbb balesetek mindig bekövetkeznek, így tudnunk kell, hogy a kisebb problémákat hogyan orvosoljuk mi magunk. Ha megfogadjuk a tanácsokat, akkor bútorunk szinte örök életű lesz és még idős korában is tündökölni fog.

A fenyőbútor kisebb sérüléseit könnyen és gyorsan javíthatjuk magunk is. Azonban minden esetben nagyon fontos, hogy felmérjük, hogy megfelelő e a szaktudásunk a feladat elvégzéséhez, illetve, hogy rendelkezésre állnak-e a megfelelő szerszámok. Nem biztos, hogy az otthoni szerszámosládánkban megtalálunk minden szükséges “hozzávalót”, ezért érdemes előre gondolkodni és meglátogatni egy barkácsboltot, ha szükséges.


Apró karcok, kisebb bevésődések

Az apró karcolódásokat könnyen kijavíthatjuk egy kis csiszolással és újralakkozással. Itt nagyon fontos figyelni arra, hogy milyen lakkot választunk. Ne akarjunk ezen spórolni! Az olcsó lakkok sokszor még napok múltán is párolognak, folyamatosan méreggel hintve be otthonunkat. Természetesen a jó minőségű lakkok is “szaggal járnak”, így fontos, hogy a lakkozást jól szellőztethető helyiségben végezzük.

Ha a sérülések mélyebben húzódnak és komolyabbnak látszanak, akkor mindenképp mérlegelni kell, mielőtt hozzálátnánk a javításhoz. Vajon megéri az energiát? Megfelelő lesz-e a végeredmény? Ha nemleges válaszokat adunk, akkor érdemes szakemberhez fordulni, hiszen a mély bevésődésnél is csúnyább eredményt kaphatunk egy elkapkodott javítási kísérlettel: könnyen túlgyalulhatjuk vagy csiszolhatjuk a felületet. Ez pedig még az újralakkozás után is messziről észrevehető, ugyanis nagyon csúnya módon megtöri a fényt. A javító fagitt használatát is meg kell fontolni egy-egy nagyobb bevésődés vagy repedés eltüntetésekor.  Ugyanis ennek a színe mindig  el fog ütni a fenyőfa alapszínétől. Egy elkapkodott gittelés később szinte „odaszögezi”  a tekintetet a javítás helyére és néhány nap múlva szinte már csak a hibát fogjuk/akarjuk  látni. Tehát érdemes kétszer is átgondolni mihez és hogyan nyúlunk akár a legjobb szándékkal is.


Repedések, törések

Ebben az esetben nincs mit megfontolni. Mindenképpen szakemberhez kell fordulni, aki képes szépen orvosolni a problémát.

Hogyan ápoljuk és tisztítsuk fenyőbútorunkat?

Mint minden bútor, a fenyőből készült asztal vagy szekrény is igényli a rendszeres tisztítást. Ezenfelül pedig szüksége van alkalmanként arra, hogy körültekintőbben ápoljuk. Erre azért is nagyon fontos figyelni, mert csak ebben az esetben gyönyörködhetünk évtizedekig a fenyőből készült gardróbszekrényünkben vagy ágyunkban. De hogyan is járjunk el, ha a fenyőbútor ápolására kerül sor?

Sokan azt gondolják, hogy a fenyőbútor komoly és fáradtságos munkát jelent annak a személynek, aki megvásárolta. Pedig semmi ördöngősséget nem kér tőlünk ez a bútor, csupán a rendszeres ápolást. Tisztítása egyáltalán nem bonyolult: csupán egy enyhén nedves, puha rongy segítségével szükséges áttörtölni, majd ezt követően szárazra törölni és már végeztünk is.

Kicsit komolyabb a dolgunk, ha valamiféle szennyeződés található a bútoron. Ekkor érdemes a szappanos vízhez folyamodnunk. Használhatunk természetesen bútortisztítót is, de természetellenes csillogást kölcsönöz a fenyőbútorunknak, nem beszélve a hosszantartó kellemetlen szagáról.

Nagyszerű fény ragyogja körül a bútorunkat, ha rendszeresen áttöröljük egy kevés méhviaszos bútorápolóval. Miután ez megtörtént láthatóan felfrissül a felület és megújul a bútorunk. És nemcsak esztétikailag jelentős ilyenkor a javulást, de a bútor élettartamát is jelentősen megnövelhetjük ezzel a módszerrel.

Arra is fontos figyelnünk, hogy a fenyőből készült bútorok nem rajonganak a túlságosan magas hőmérsékletért, ezért fontos, hogy minél távolabb tartsuk a különböző fűtőtestektől. Radiátoroktól, konvektoroktól stb.

A fenyőbútor mozog: a hőmérsékletváltozástól megdagadhat vagy zsugorodhat. Ez a folyamat pedig a helyiség páratartalmától függ, ezért fontos, hogy télen rendszeresen párásítsunk azokban a szobákban, ahol fenyőbútort tárolunk, mivel a hideg következtében csökken a páratartalom. A fenyőbútor ezt hosszú távon meghálája.

Miből készül a fenyőbútor?

Európában kétfajta fenyőbútor alapanyaggal találkozhatunk: az egyik a borovi fenyő, a másik a lucfenyő.

A borovi fenyő maga az alapanyag neve, ezt az erdei fenyőből állítják elő. Erről a fafajtáról azt érdemes tudni, hogy az ebbe a nemzetségbe tartozó fajok közül ez a legellenállóbb és legigénytelenebb faj.  Egyenes törzse akár a 20-35 méteres magasságokba is felnyúlik. Azért is hasznos a bútorgyártás számára, mert az idős példányok kérge megrepedezik, így könnyebb eltávolítani, ezenkívül koronája igen ritka; fiatalon kúpos, majd később ellaposodik és ernyőszerű mintázatot vesz fel.

Mindkét fafajta az északi flórabirodalomban honos. Az erdei fenyő a legelterjedtebb: Spanyolországtól Kelet-Szibériáit több, mint egymillió kilóméteren nő, de a lucfenyő is a három domináns faj közé tartozik.

A lucfenyő is általában az északi mérsékelt és a sarkvidéki éghajlat legjellemzőbb fája. Hatalmasra képes megnőni: általában 20-60 méter közöttiek a kifejlett példányok, de van, hogy a 95 méteres magasságot is eléri. Ágaik csavarodóak, koronája a kúp formáját ölti fel.

És, hogy melyiket érdemes választani, ha fenyőbútort szeretnénk? Minkét alapanyag nagyon tartós, mivel alakjukat jól tartják. A borovi fenyő kissé gyantásabb fa, ezért karácsonyfaként nem igazán terjedt el, mivel a gyantája időnként csöpög. Ugyanakkor faalapanyagként a gyanta csak a tartósságát növeli. Igazából rengeteg vita folyik arról, hogy melyik típus szebb vagy jobb, de valójában ezt a kérdést csak az ízlés döntheti el, ugyanis a fenyőbútor minősége és esztétikai megjelenése nem attól függ, hogy a bútorlap lucfenyőből vagy erdeifenyőből készült-e, hanem, hogy milyen módn van az adott fa megmunkálva.

Ezekből a fákat leggyakrabban táblásítják, mielőtt fenyőbútor lesz belőle. Itt dől el a minőség: ugyanis a táblásított fenyőfa minősége megegyezik a fenyőbútor minőségével. A táblásítás során távolítják el a fa csomós részeit. De hogyan is történik mindez? Először megszabadítják a fenyőt kérgétől, majd el kezdik elővigyázatosan szárítani a fát, hogy a víz eltűnjön belőle. A fa nedvességtartalmától megfosztva összezsugorodik. Ezt követően pedig egyforma méretre vágják – a fát felcsíkozzák, hogy azután az így létrejövő bútorlapokból elkészülhessen a fenyőbútorunk.